|
Itt olvashattok technikai áttekintőt a mozik világából. Megtalálhatsz egyaránt hang és kinotechnikai leírásokat is. Természetesen a technikai újjításokról is hírt adunk. Ha van kérdésed tedd fel nyugodtan.
|
|
Írta: zvardai
|
|
2010. január 20. szerda, 10:07 |
|
Colorfront. Egy budapesten bejegyzett cég. Az általuk kifejlesztett speciális „fényelő” (valós idejű képmanipulációs illetve színkorrekciós technika) program a Lustre. 2010. február 20-án ezért a fejlesztésért az Akadémia tudományos és technikai Oscar díját vehetik majd át.Ma a Lustre piacvezető „fényelő” rendszernek számít, melyet olyan alkotásoknál használtak, mint az Apocalypto, A Da Vinci-kód, A Faun labirintusa és A Karib-tenger kalózai.
|
   
|
|
Írta: zvardai
|
|
2010. január 03. vasárnap, 09:58 |
|
A mozikban vetített filmek több formátumban is megtekinthetők. Az egyes filmek rendezői döntik el, hogy az adott filmet milyen képformátumban forgatják le (és ugyanezen képformátumban kerül levetítésre is).
A képformátumok igen eltérőek, egyik többet mutat, a másik kevesebbet, de egy fontos dolog megegyezik bennük: céljuk, hogy kitöltsék a vásznat. Ezzel sikerül a nézőknek teljes moziélményt nyújtani.
|
|
Írta: zvardai
|
|
2009. november 27. péntek, 21:12 |
|
William Freese-Greene, brit tudós már 1893-ban rögzített szkeccseket három dimenzióban. Az elmélet lényege, hogy az emberi látás mechanizmusához hasonlóan, megfelelő szögben elhelyezett két kamerával kell rögzíteni a jelenetet, majd egy alkalmas eszköz (korábban sztereoszkóp, majd egészen napjainkig egy 3D szemüveg) segítségével a néző fejében megvalósul a térbeli film befogadásának illúziója. A háromdimenziós film ötlete tényleg nem tegnap született; többek között a vérbeli tudós, a film feltalálójának is elkönyvelt Auguste Lumiere is kísérletezett a 3D technikájával. 1903-ban be is mutatta A vonat érkezése háromdimenziós változatát, különösebb visszhang nélkül – ám önmagában figyelemre méltó, hogy már az első (fizető közönség előtt) vetített mozgóképnek létezett 3D változata.
|
|
|
Írta: zvardai
|
|
2009. október 25. vasárnap, 21:34 |
|
Technikai háttér
Az SDDS egy digitális filmhang formátum, amit „ráfényképeznek” a 35 mm-es film mindkét szélére. ( 6 front és 2 (sztereo) effect csatorna)
A formátum
 A Sony filmszínházaknak tervezte az SDDS-t, fogyasztói megfelelője nincs.
SDDS az egyetlen filmhang formátum, mely akár 8 csatornán, különálló, kristálytiszta digitális hangot tud képezni.
|
|
Írta: zvardai
|
|
2009. október 21. szerda, 17:13 |
|
A vetítések során a képanyagot már nem hagyományos 35 mm-es filmről, hanem elektronikus úton (digitálisan) tárolt és továbbított, videó-jelekkel működő rendszerekkel vetítik. Ezen technológiát alapvetően a reklámfilmek vetítéséhez alkalmazzák. Rendkívül flexibilis, a nagyobb régiókban (országosan) terjesztett anyagokhoz a helyi hirdetések könnyen illeszthetők. A jelenleg általánosan elterjedt üzleti ADSL vagy BDSL rendszerű internet elérés segítségével (4-8 MBps) a tárolt anyag távoli eléréssel könnyen karbantartható és frissíthető. A lokálisan (termenként) telepített projektor és „média player” használatával csak a speciálisan erre a funkcióra szánt, szerzői jogi szempontból ilyen módon terjeszthető anyagokat lehet bemutatni.
|
|
|
|
|
|
|
1. oldal / 2 |
MoziTechnika
